Igaz, hogy általában sosem írok körítést az intermezzo sorozat mellé, de most le kell szögeznem, hogy a házunk körül élő cicákat a társasházból többen is etetik, állandó bejárásuk van a pincékbe, tehát hiába kinti cicák, mégse a legrosszabb körülmények között élnek. A szemükben persze sokszor ott van a bánat, de higgyétek el egy percet sem gondolkoznék a befogadásukon! Ha gondjukat tudnám viselni már a világ összes kóbor cicája velem élne, ébredne, játszana. Remélem egyszer 24/7 kertes házban élhetek és nem kell majd hezitálnom, ha egy kóbor állatnak szeretnék egy meleg, kényelmes, szeretettel teli otthont nyújtani.
Itt tehát a 4. intermezzo, ami számomra különleges, hiszen a 4-es a kedvenc számom, a cicák pedig a kedvenc állataim.
Jajj, de szép cica! Én is imádom őket, mondhatni mániás vagyok, míg otthon éltem mindig volt macskám, volt, hogy egyszerre 5-6 is! :D Mostmár nagy városban élek, panelban, de szerencsére úgy mint nálad, itt is vannak telepi macskák, ők egy külön faj, imádom őket, nagyon viccesek, ahogy urbanizálódnak! :D
VálaszTörlésMinden állat egy külön egyéniség, de a macskák... :D
Törlés